Tartalomjegyzék
Ausztrália, a világ hatodik legnagyobb országa, a Csendes- és az Indiai-óceán által körülzárt szigetkontinens, amely az ausztrál kontinensből, Tasmániából és néhány kisebb szigetből áll.
Méretéből adódóan Ausztrália változatos domborzattal rendelkezik, amely hegyvonulatokat, sivatagokat és trópusi esőerdőket foglal magában, amelyek mind különböző élőhelyeket kínálnak a különböző élőlények számára.
Ausztrália biológiailag sokszínű ország, ahol feltűnően sok állat- és növényfaj él. Mivel évmilliókig elszigetelt volt a világ más részeitől, vadon élő állatvilága a legkülönfélébb, csodálatra méltó, veszélyes és különös állatok sokaságává fejlődött.
Ha Ausztráliába látogatsz, biztosan sok olyan ausztrál állattal fogsz találkozni, amelyek csak ott találhatók. Íme egy érdekes lista 10 állatról, amelyek csak Ausztráliában találhatók.
1. Koala
Ausztrál aranyos koalák
A közhiedelem szerint a koalák medvék, mert olyan aranyosak, mint ezek a plüssállatok. A koalák azonban nem medvék. A koala egy Ausztráliában őshonos erszényes emlős, amely a Phascolarctidae családot képviseli. Az erszényes olyan emlős, amely a kölykeit egy erszényben hordja. A többi erszényeshez hasonlóan a koalabébiket "joey"-nak nevezik. A joey az első hat évében az anyja erszényében rejtőzik.hónapok.
Fizikai jellemzők
A koalák kicsi és törékeny állatok. 85 cm hosszúra is megnőhetnek, súlyuk pedig elérheti a 14 kg-ot. Testük robusztus, négy erős, karmos lábuk van.
A koala teste szürke, mellkasa sárgás színű, arca széles, kis sárga szemekkel és nagy fülekkel. Más erszényesekkel ellentétben a koaláknak gyakorlatilag nincs farka.
Diéta
A koalák növényevő állatok, eukaliptuszlevelekkel táplálkoznak. Ez a táplálék tápanyagban szegény és kevés energiát biztosít, ezért a koalák idejük nagy részét alvással töltik.
Hol találsz koalát?
A koalák élőhelye az erdők és az eukaliptuszok, amelyek sok táplálékkal látják el őket. Magasan laknak a fák között.
A koalákat legjobban a Kenguru-szigeten és Queenslandben láthatod, ahol vadvédelmi területek vannak.
2. Wombat
A robusztus ausztrál wombat
A wombatok a Vombatidae családba tartozó emlősök. A koalákhoz hasonlóan a wombatok is erszényesek, ami azt jelenti, hogy erszényük van, amelyben a kicsinyeiket hordják. A wombatok erszénye azonban hátrafelé, a hátuk felé néz.
Fizikai jellemzők
A wombat az erdőkben és a nyílt füves területeken ássa az odúit, hogy ott éljen. Egyes fajok nagy odúcsoportokban vagy -rendszerekben élnek együtt, ezeket kolóniáknak nevezik. A wombat hátrafelé néző erszénye alkalmazkodás, mivel megakadályozza, hogy a föld összegyűljön a kicsinye fölött, amikor az odúba ás.
A wombatok teste robusztus, négy rövid lábbal és kis farokkal rendelkeznek. 1 méter hosszúra nőnek meg, súlyuk 20 és 35 kg között van. Szemeik kicsik, füleik rövidek.
Diéta
A koalákhoz hasonlóan a wombatok is növényevő állatok. Fűvel és bokrokkal táplálkoznak, sőt egyes fajok még a bokrok gyökereit és a fák belső kérgét is megeszik.
Hol találsz wombatot?
A wombatokat főként a Dividing Range mentén található erdőkben találjuk Ausztrália délkeleti részén, a tasmániai Cradle Mountainben és a Sydney melletti Blue Mountains Nemzeti Parkban.
3. Kenguru
A híres ausztrál kenguru
A kenguru egy őshonos ausztrál erszényes, amely arról ismert, hogy hátsó lábain ugrál és ugrál. A Macropodidae család tagja, a macropodok jelentése "nagy láb".
Ausztráliában mintegy 50 millió kenguru él, így az országban jóval több kenguru él, mint lakos.
Fizikai jellemzők
A kenguruknak nagy, erős hátsó lábuk, apró mellső lábuk, kis fejük és hosszú, erős farkuk van az egyensúlyozáshoz. A nőstény kenguruknak, mint erszényes állatoknak, erszényük van, amelyben a kölykeiket hordozzák.
A kenguruknak 55 különböző fajtája létezik; egyesek akár 90 kg-ot is nyomnak, míg mások aprók. A vörös kenguruk például a legnagyobbak, magas, robosztus testük van. Más fajok, például a keleti és a nyugati szürke kenguruk kisebbek és szelídebbek.
Mitől különlegesek a kenguruk?
A kenguruk az egyetlen nagytestű állatok, amelyek ugrálva mozognak. Erős hátsó lábaik segítségével nagy távolságokat ugranak át; akár 8 métert is képesek ugrani egyetlen ugrással.
Diéta
Bár valamennyi kengurufaj szigorúan növényevő, táplálkozásuk mégis eltérő. A vörös kenguru bokrokkal táplálkozik. A keleti szürke kenguru elsősorban legelészik, és sokféle fűfélét fogyaszt. A kisebb kengurufajok hipogén gombákat esznek.
Hol találsz kengurut?
A kenguruk szinte az összes ausztráliai vadvédelmi központban és állatkertben megtalálhatók. Gyakran kóborolnak a sűrűn erdős nemzeti parkokban, strandokkal és a nagyvárosokon kívül az út szélén.
A vörös kenguruk jellemzően az Északi Terület eukaliptuszos erdeiben élnek. A szürke kenguruk Tasmánia és Ausztrália erdeiben találhatók.
4. Wallaby
Az ausztrál wallaby
A wallaby a Macropodidae családba tartozó, Ausztráliában őshonos kisemlős, amely a kenguruhoz hasonlóan minden wallaby is erszényes emlős.
A fiatal wallabikat joey-nak nevezik, akárcsak nagyobb kenguru-rokonukat. Életük első hónapjaiban anyjuk erszényében kúsznak.
Fizikai jellemzők
A wallabyk általában kis és közepes méretű emlősök, test- és fejhosszuk 45 és 105 cm között mozog. Erős hátsó lábaiknak köszönhetően nagy távolságokat képesek átugrani és gyorsan mozogni.
Diéta
A wallabyk növényevők, elsősorban növényeket és füveket esznek.
Különbségek a kenguruk és a wallabik között
A két állat között a méretbeli különbség a legszembetűnőbb. A kenguruk a wallabikhoz képest elérhetik a 2 métert meghaladó magasságot és a 90 kg feletti súlyt. Ezzel szemben a wallabik ritkán nőnek magasabbra 1 méternél és alig nyomnak többet 20 kg-nál.
A kenguruk gyakran jóval magasabbak, mint a wallabik. Lábaikat a nyílt terepen való ugrálásra és sprintelésre tervezték. Ezzel szemben a wallabiknak kisebb, tömörebb lábai vannak, amelyek jobban alkalmasak a sűrű erdőkön való mozgásra.
A wallabik többsége sűrű erdőkben él, és főleg gyümölcsöket, leveleket és füvet eszik. Ezért a wallabiknak lapos fogakra van szükségük, hogy szét tudják zúzni és ledarálni a táplálékukat. Ezzel szemben a kenguruk nyitottabb, fátlanabb területeken élnek, és főleg leveleket és füvet esznek. Ezért görbe fogakkal rendelkeznek, hogy a fűszálakat a szájukban tudják levágni.
5. Víziló
A szokatlan víziló
A vízidisznó egy kis, félvízi ausztrál állat, amelyet kacsacsőrűnek neveznek. A kacsacsőrűvel együtt az egypatás emlősök családjába tartozik, vagyis a tojást tojó emlősök közé. A vízidisznó azonban ugyanúgy tejjel táplálja kicsinyeit, mint bármelyik emlős. A kis vízidisznót gyakran nevezik mopsznak.
Fizikai jellemzők
Lapított torpedószerű alakjával, vastag, vízálló bundájával és úszásra és ásásra használt erőteljes mellső végtagjaival a víz alatti életmódhoz jól alkalmazkodott és kialakított lemeztelenített uszonyos. Tapintásérzékelőkből és elektromechanikus érzékelőkből álló különleges elektromechanikus rendszerrel rendelkezik. Ez a rendszer teszi lehetővé a tájékozódást, mivel a víz alatti táplálékszerzés során becsukja szemét, fülét és orrlyukait.
A vízidisznó méretét tekintve egy kismacskához hasonlítható. Súlya 0,7 és 2,4 kg között mozog. Testét és farkát vastag, barna szőrzet borítja. A farka nagy és lapos. Nem a vízben való úszáshoz használják, hanem a test stabilizálására szolgál.
Jellegzetes megjelenése a szeme alatt kiemelkedő fehér szőrzetfoltok. A test nagy részét sötét- vagy világosbarna szőrzet borítja, az alját világosabb szőrzet borítja.
Lábai a vidra lábaira, csőre a kacsacsőrre, farka pedig a hódfarokra hasonlít.
Különlegességeihez hozzátartozik, hogy a tudósok most tudták meg, hogy a platypus fekete fényben kékes-zöldesen világít.
Diéta
A víziló húsevő állat, amely édesvízi garnélarákokkal, rovarlárvákkal és rákokkal táplálkozik. A zsákmányt orrával kaparja ki a folyómederből, vagy úszás közben kapja el. Ezután a zsákmányt pofazacskóival a felszínre viszi.
A vízidisznónak naponta saját testsúlyának nagyjából 20%-át kell elfogyasztania, ami azt jelenti, hogy naponta 12 órát kell táplálékkereséssel töltenie.
Hol találsz vízilovat?
A víziló félig vízi állat, amely csak Kelet-Ausztrália trópusi, féltrópusi és mérsékelt övi területein élő patakokban és édesvizű patakokban él.
A sűrűn erdősült területeket kedveli, stabil, meredek folyópartokkal, ahol ki tudja ásni az odúját. Szüksége van kavicsos mederrel rendelkező vízfolyásokra is, mert ott találja meg a táplálékát.
6. Echidna
A tüskés echidnák Ausztráliában őshonosak.
Az echidna a vízidisznóval együtt az emlősök családjába, a kis tojást tojó emlősök családjába tartozik. Az echidna tüskés hangyászsünök néven is ismert.
Az emlősökre és a madarakra egyaránt hasonlít a kicsinyek szoptatása szempontjából, mégis úgy tojik, mint egy madár vagy hüllő.
Az echidna kissé hasonlít a sündisznóhoz, azonban nem rokonok.
Kétféle echidna létezik: a rövid csőrű echidna Ausztráliában és Új-Guineában, a hosszú csőrű echidna pedig csak az új-guineai hegyvidéken él.
Fizikai jellemzők
Az echidnák közepes méretű, durva szőrzettel borított állatok. Kupola alakú testüket hegyes, bézs és fekete tüskék borítják, és szőrtelen csőre áll ki, amelyet légzésre és táplálkozásra használnak. Csőrük két apró orrlyukban és egy apró szájban végződik.
Az echidna arca kicsi, résszerű fülekkel és apró szemekkel. Bár látása korlátozott, ezt kivételes hallásával és szaglásával ellensúlyozza.
Az echidnák erőteljes ásók, rövid, erős végtagokkal és nagy karmokkal. Hátsó végtagjaikon lévő hosszú, görbe, hátrafelé irányuló karmaik segítik az ásást.
Az echidnák gyakran fekete vagy sötét színűek. Az echidna testét kétféle szőrzet borítja. Először is, egy rövid, merev szőrzetből álló aljszőrzet védi az echidnát a zord körülményektől. Másodszor, az aljszőrzetből hosszabb, specializált szőrtüszők, úgynevezett "tüskék" emelkednek ki, amelyek az echidna testét borítják, kivéve az arcát, a lábait és a hasa alatti részt.
Diéta
Míg a hosszúcsőrű echidna elsősorban férgeket és rovarlárvákat fogyaszt, addig a rövidcsőrű echidna elsődleges táplálékforrása a hangyák és a termeszek.
Az echidnák az orrlyukaik és a csőrük hegyén lévő elektromos érzékelők segítségével találják meg a zsákmányt. Nincsenek fogaik, ezért a nyelvükkel és a szájuk aljával őrlik a táplálékot emészthetőbbé. Kerülik a hangyákat és termeszeket, amelyek csípnek, harapnak vagy kémiai védekezéssel rendelkeznek.
Hol találsz echidnát?
Ausztrália az otthona az echidnáknak, amelyek a sivatagoktól a városi területeken át a hóval borított hegyekig mindenhol megtalálhatók. Mivel az echidnák nem bírják a szélsőséges hőmérsékletet, a zord időjárás elől barlangokban és sziklahasadékokban keresnek menedéket.
Az erdőkben és erdős területeken az echidnákat növények vagy szemétkupacok alatt leselkedve találhatjuk meg. Lombhulladékban, fák gyökerei között lévő lyukakban, üreges fatörzsekben és sziklákban bújnak meg. Néha az olyan állatok által ásott alagutakat használják, mint a wombatok és a nyulak.
7. Dingo
A nem túl barátságos dingó
Lásd még: Gayer Anderson Múzeum vagy Bayt alKritliyyaA dingó egy karcsú, feszes és gyors ausztrál vadkutya. Annak ellenére, hogy hasonlít a házikutyára, a dingó vadállat. Számos jelentés szólt már arról, hogy a dingó embereket, főként gyerekeket támadott meg.
Fizikai jellemzők
A dingó felépítésében és viselkedésében a házikutyához hasonló, rövid, puha szőrzetű, felálló fülekkel és bozontos farokkal. Nagyjából 120 cm hosszú, és körülbelül 60 cm magas a vállánál.
Szőrzete a sárgás és a vörösesbarna között változik, fehér mancsokkal, alsó részekkel és farokvégekkel. A dingó szőrzetének színét és hosszát a környezet határozza meg. A sivatagi dingó szőrzete vörös és sárga. Sötét szőrzete barna jegyekkel tarkított, és erdőkben él. Az alpesi dingó szinte teljesen fehér, és bozontos farka van.
Diéta
A dingók húsevő állatok. A múltban főként kengurukat és wallabikat zsákmányoltak. Amikor azonban a 19. század közepén az európai nyulat betelepítették Ausztráliába, a dingók étrendje megváltozott. Ma már főként nyulakat és kisebb rágcsálókat esznek.
Hol találsz dingót?
A dingó Ausztrália nagy részén él, kivéve délkelet, Tasmánia és délnyugat egy részét.
A dingók olyan füves és erdős területeken élnek, ahol nagy a zsákmányállatok bősége. A dingók odúja lehet egy üreges fatörzsben, egy nagy szikla alatt, vagy a wombatok vagy nyulak odújában.
8. Quokka
Az egyik legaranyosabb állat: a quokka
A kvokkák körülbelül macskaméretű ausztrál állatok, a kenguruval és a wallabyval egy családba tartozó erszényes emlősök.
A kvokkákat a Föld legboldogabb állatainak nevezik, mert a legédesebb mosolyuk van az összes állat közül. Valójában a kvokkák nem szándékosan mosolyognak, hanem egyszerűen csak a szájuk van így kialakítva. A kvokka másik neve a rövidfarkú bozótos wallaby.
Mivel kíváncsi állatok, a kvokkák gyakran közelednek az emberekhez és bámulják őket. Azonban óvatosnak kell lenni, mivel barátságosságuk ellenére még mindig vadállatok, és képesek harapni és karmolni.
Fizikai jellemzők
A quokka vastag, durva, szürkésbarna szőrzetű, alul világosabb barna árnyalattal. Pufók teste zömök és hajlott, rövid, patkányszerű farka van. Most pedig jöjjön a legcukibb testrésze! Kerekded arcán apró, kerek fülek, fekete szemek és fekete orr található.
A quokka mellső végtagjai kicsik és rövidek, ugrálásra használja viszonylag rövid hátsó lábait, amelyek rövidebbek, mint más makropodáké.
Diéta
A kvokkák növényevő állatok. A fás növények, köztük a fák és bokrok leveleivel és zsenge hajtásaival táplálkoznak.
Hol találsz quokkát?
A kvokkák őshonos ausztrál állatok, és csak két szigeten élnek Nyugat-Ausztrália partjainál: a Rottnest-szigeten és a Kopasz-szigeten.
Nyugat-Ausztrália délnyugati részén a mocsarak körüli növényzetben és a vízfolyások közelében találhatunk néhány kvokkát. Kedvelik a nedves környezetet, a kiterjedt bozótosokat.
9. Emu
Az emu
Az emu egy ausztrál állat, egészen pontosan madár, amely két pikkelyes lábon álló, bozontos bundájú, nagy kutyára hasonlít. Bár madár, nem tud repülni. A futómadarak közé tartozik, amely a röpképtelen madarak osztályába tartozik.
Az emu Ausztrália legmagasabb és leggyorsabb szárazföldi madara. Nem egy erőszakos, emberre támadó állat, bár erős és képes ártani, ha provokálják.
Fizikai jellemzők
Az emuknak kicsi a fejük, nagy szemük van, amelynek színe a vöröstől a narancssárgáig terjed. Két szemhéjuk van: az egyik a pislogáshoz, a másik a por elzárására szolgál. Ezenkívül minden emunak sajátos hajviselete van.
Annak ellenére, hogy az emuk teljesen röpképtelenek, még mindig rendelkeznek apró, csökevényes szárnyakkal, amelyek mindegyike nagyjából akkora, mint egy emberi kéz. Futás közben az emu ezeket az apró szárnyakat az egyensúly és az irányítás fenntartása érdekében igazgatja.
Az emuknak két hosszú, pikkelyes lába van. A lábujjaik alsó részén apró, lapított párnák vannak, amelyek segítik a tapadást. Az emu képes egyenesen felugrani olyan magasra, mint amilyen magas.
Diéta
Az emu mindenevő állat, ami azt jelenti, hogy növényeket és húst egyaránt fogyaszt. Táplálékának nagy részét azonban a növények teszik ki. Táplálékát a táplálék szezonális elérhetősége határozza meg.
Az emu fűféléket, gyümölcsöket és magvakat eszik, ha azok rendelkezésre állnak. Vegetáriánus étrendjébe minden olyan állatot beilleszt, amelyet el tud fogni és egészben meg tud enni. Ezek közé tartoznak a kisemlősök, rovarok és csigák.
Lásd még: 20 legendás lény a kelta mitológiában, amelyek Írország és Skócia rejtett helyein éltekHol találsz emut?
Az emuk egész Ausztráliában megtalálhatók, erdőkben, hatalmas síkságokon és olyan merev, rövid és gyakran szúrós levelű növényeken, mint a bankszia, a fűzfa és az eukaliptusz. Nem találhatók meg azonban az esőerdőkben, Tasmánia szigetén és az ausztrál sivatag legszárazabb területein.
10. Tasmániai ördög
Az ördögi tasmániai ördög
A tasmán ördög egy izmos, nagyjából kistestű kutya méretű ausztrál állat. Nevét félelmetes sikolyairól, hátborzongató morgásáról, fekete színéről, borzalmas szagáról és agresszív viselkedéséről kapta.
A tasmán ördög hangos, fenyegető hangokat ad ki, hogy megijessze ellenségeit, beleértve a sikoltást, a morgást és a sikoltozást. Ez az egyik leghangosabb erszényes.
A tasmán ördögök a világ legnagyobb húsevő erszényes állatai közé tartoznak, veszélyeztetettek és a kihalás szélén állnak.
Fizikai jellemzők
A tasmán ördög robusztus állat, testét teljes egészében fekete szőrzet borítja, kivéve egy feltűnő fehér szőrcsíkot a mellkasán, és esetenként fehér foltokat a farán.
Túlméretezett fején hosszú bajusz és rövid orr található. A tasmán ördög erőteljes állkapcsa erősebb, mint bármely más, hasonló méretű állaté. Mellső lábai hosszabbak, mint a hátsók, farka pedig rövid és vastag.
Diéta
A tasmán ördög ragadozó. Ahelyett, hogy zsákmányát elkapná, inkább az állatok holttestét eszi meg. Ez az egyetlen Ausztráliában őshonos állat, amely képes legyőzni az echidna tüskéit és megenni őket.
Leginkább wombatokkal és kisebb emlősökkel, köztük wallabikkal, halakkal, madarakkal, rovarokkal, békákkal és hüllőkkel táplálkozik. Bár dögevő, a tasmán ördög akár egy kis kenguruhoz hasonló méretű élőlényekre is vadászhat.
Hol találsz tasmán ördögöt?
Az ausztráliai Tasmánia az otthona a tasmániai ördögöknek, amelyek az erdőkben és erdős területeken élnek. Üreges fatörzsekben, barlangokban és elhagyott állati üregekben találnak otthonra.
A nagy európai településeknek köszönhetően a jelenlegi elterjedésük a gazdaságok közelében van, ahol állatokra vadásznak, és a főútvonalak közelében, ahol az úton elpusztult állatok után kutatnak.
